Mindig újabb kihívásokat keres

Ha valaki nem járt még Pakson, a Fabro Pincében borkóstolón, maradandó élményről csúszott le. Érdemes többször is visszatérni, ugyanis kétszer ugyanaz nem hangzik el. A tulajdonos, Kovács Sándor láthatóan örömmel kalauzolja a vendégeket, szívesen, hozzáértéssel beszél borairól, de legjobbak az anekdoták, amiket például a pinceépítésről, családjáról mesél. Régen úgy gondolta, egy gramm földje sem lesz. Sőt arra gondolt, ha valaki ráíratna egy négyzetméternyit is, ő bizony beperelné. – Ehhez képest karácsonykor letérdeltem a tőkék mellé, úgy kívántam nekik boldog karácsonyt – árulta el nem kis derültséget keltve minap egy „pincetúrán”. Mint mondta, Kovács névvel márkát építeni legalább olyan nehéz, mint az atomerőmű tőszomszédságában borászatot sikerre vinni. Neki mindegyik sikerült. Na jó, a Kovács nevet olaszul, Fabroként használja, de az tény, hogy négy év alatt elérte, ismert és elismert lett a paksi Fabro Pince.

– Mindegy, hogy miről beszélünk a siker receptje ugyanaz?

– Szerintem igen. A legelső a kijelölt út és a hozzárendelt munka. Egyébként minden termékünk intuitív dolog volt. Soha nem határoztuk el, hogy ezt kezdjük el gyártani, a termék talált meg minket. Nem készültünk éveket, hanem jött velünk szembe és mi nem tértünk ki előle, hanem megláttuk benne a lehetőséget, fantáziát.

– Mióta működnek ezek a ráérzések?

– Amióta az eszemet tudom. Az egész életem erről szólt. Nyilván, amikor elér ez a dolog, akkor meg kell teremteni a feltételeket, meg kell tanulni a szakmát, megkeresni a szakembereket.

– Mi az, ami – legyen szó bármilyen cégről, termékről – elengedhetetlen?

– Nagyon fontos, hogy ismerd és szeresd az embereket, és higgyél a termékedben. Ha a vállalkozó nem talál utat az emberekhez, kétséges a siker. Legfeljebb, ha létfontosságú terméket kínál.

– Azt mondta, nem tud más, csak első lenni. Mi történik, ha mégsem sikerül?

–Ez így igaz. Nem tudok nem első lenni. Gondolom, van annyi intelligenciám, hogy fel tudom mérni, ha erre nincs esély. Lásd betoncserépgyártás, ebben a harmadik legnagyobb a cégünk. Ezt felismertem, és már nem erre áldoztam a legtöbb energiámat, hanem jött a Fabrostone, a burkolatgyártás, arra áldoztunk minden erőforrást, energiát és itthon piacvezetők, a környező országokban ismertek lettünk. Azért a cserépgyárra is figyeltünk, tavaly már újra 60 százalékkal nőtt az értékesítésünk. A főcsapás pár éve a falburkolat. Idén a beton mellett elindítjuk a gipsz alapú falburkolat gyártását. Fokozott figyelmet szentelünk a kertberendezés gyártásra, amelyben ’96 óta piacvezetők voltunk, de talán vagyunk is Magyarországon, de az elmúlt négy-öt évben kicsit elkényelmesedtünk.

–Mitől az új lendület?

–A gyerekek is bekerültek a cégbe, volt egy kis nosztalgiájuk ezek iránt a termékek iránt. Ők ösztökéltek, hogy felélesszük ezt a termékportfoliót, hozzunk új, a kornak megfelelő, főként használati tárgyakat, kutakat, kerti sütőket, bográcsolókat. Az, hogy itt vannak a srácok a cégben, nagy segítség. Olivér a gyártásban erős, Kristóf a marketingben. Ők már más szemlélettel látják a világot, állandóan új ötletekkel állnak elő. Bízom benne, hogy továbbépítik a saját és a mi örömünkre azt, amit mi az édesanyjukkal megalapoztunk.

–Tervek? Vagy jön szembe megint valami?

–A borászat nagy kihívás. Nyilván az a tervem, hogy a Fabro Pincét a hazai TOP borászatok közé emeljem. És igen, remélem, hogy jönnek majd új kihívások is. De remélem, hogy azokat már unokáknak hívják majd.

„Felismertem, hogy ez az utam”

A Tolnai Borvidék zászlóshajójaként emlegetett Fabro Pince születéséről Kovács Sándor azt mondja, nem tervezték, hogy komoly borászatot hoznak létre. Viszont úgy gondolták, ha már van egy szép présházuk a Sárgödör téren, úgy illene, hogy saját bor kerüljön bele. Vettek egy kis szőlőterületet, elkészítették az első boraikat és megérkeztek az első sikerek. Ahogy a cégvezető fogalmazott: ez a történet annyira megtetszett nekik, a sikerek annyira inspirálóak voltak, hogy megérezte, ez az ő útja. – Akkor már tudtam, hogy ebben nagy lehetőség van, de még senki sem fektetett elég energiát és pénzt bele. Eldöntöttem, hogy megmutatom, hogy a borászat szempontjából lesajnált Pakson is lehet nemzetközi szintű produkciót létrehozni – fogalmazott. Ahhoz, hogy ezt ilyen gyorsan sikerült elérni, természetesen rettentő sok munka, tudatos építkezés kellett és az, hogy a család, elsősorban a felesége, Marika mindvégig mellette áll. A minőségi borok, a magas szintű vendéglátás eredménye, hogy évente 6-8 ezer ember fordul meg a Fabro Pincészetben.

A megjegyzésre, miszerint tagja ugyan a városvezetésnek, de ritkán jár testületi ülésre azt mondja: – Nem vagyok most lelkes, mert nincs feladatom. Azért nem akarok beülni, hogy vegyen a tévé. Egy okos városvezetés használná, nem eltaposná azt a tudást, amit egy hozzám hasonló ember vállalkozóként, vezetőként, képviselőként összegyűjtött. Ráadásul jelentős adófizető vagyok, aki soha nem állt sorba azért, hogy kapjon a várostól munkát. A Paksi Lokálpatrióták Egyesületét természetesen „viszem” és támogatom, de annak, hogy képviselőként indulok, kicsi az esélye. Bár nincs kétségem, hogy egy jó csapatban, nagyon sokat tudnék tenni a városért.-->